Juhász Krisztina véleménye a beavatkozásról

JUHÁSZ KRISZTINA látásjavító szemműtét

“A 2 hónapos kontroll vizsgálaton már a karomat díszítette egy tetoválás, egy műlencsét ábrázolt…”

Előzménynek csak annyit, hogy pici gyerekkorom óta szemüveget hordtam az akkor még szódásüvegnek csúfolt lencsével, ami igencsak nyomot is hagyott anno az orromon. Aztán 16 éves koromban kontaktlencsés lettem. Tökéletesen láttam vele és az addigi szemüveges kislány élete megváltozott tőle…

40 éves korom után azonban elkezdett romlani a szemem és olvasószemüvegre lett szükségem a kontaktlencséhez is. Így fogtam magam és utánanéztem a neten, hogy milyen lehetőségek vannak, mert nem tudtam mi lesz, ha tovább romlik a látásom.

Lézeres szemműtét nem jöhetett szóba, mert +6 dioptriánál gyengébb a szemem, tehát maradt a műlencse műtét. Igen ám, de hol, melyik orvos műtse a szemem? Az interneten rátaláltam a Budai Szemészeti Központra, ahol nagyon alapos tájékoztatást kaptam, mind a műtétről, mind az orvosokról, az árakról és a véleményeket is elolvastam, meghallgattam. Kétség nem fért hozzá, hogy Dr. Nagymihály Attila lesz az, akinek a kezébe adom a látásom és az eredményért örökké hálás leszek Neki.

Az alkalmassági vizsgálatra 2021.11.04-én Debrecenbe került sor, mivel püspökladányi vagyok. Ott is nagyon kedvesek voltak és a hosszadalmas vizsgálat megállapította, hogy a +9,75 D-2,5 D cyl, +10 D-1,75 D cyl-es szemeimet meg lehet műteni. Kérdezték, hogy milyen lencsét szeretnék. Válaszom már akkor egyértelmű volt: “Mindenhova szeretnék látni!” Mivel alaposan utánanéztem, így szinte mindent tudtam már a trifokális lencséről. Már az elővizsgálaton kértem műtéti időpontot Dr. Nagymihály Attilához, ami 2022.03.06-ra szólt, 4 hónap várakozás, de a cél a szemem előtt lebegett.

Eljött az idő, irány Budapest (előtte az egyik ügyfélszolgálatos munkatárssal, többször beszélgettünk, a felmerülő kérdéseimre megnyugtató válaszokat adott, örök hála Neki is). 100% nyugalommal indultam útnak: „ettől csak jobb lehet a szemem” – gondoltam. Megérkezésünkkor kedvesen fogadtak, megtörtént a regisztráció, majd kis várakozás után egy utolsó megbeszélés következett, vérnyomásmérés, és már jöttek is értem.  Átöltöztem, megkaptam az érzéstelenítő- és pupillatágító cseppeket és vittek a műtőbe. Elmentünk valaki mellett, de nem nagyon láttam semmit hisz, akkor már szemüveg se lehetett rajtam, viszont ismerős hang ütötte meg a fülem: Dr. Nagymihály Attila hangja volt (videókból ismertem csak). Elmondhatatlan érzés volt (még most is könnybe lábad a szemem). Felfektettek a műtőasztalra, következett az előkészítés a műtétre.

És elkezdődött egy számomra fantasztikus utazás az éleslátás világába. Mindenről tájékoztattak, hogy mikor mi történik, én csak figyeltem, hogy mit hallok, mit érzek, mit “látok” és már fel is került a “kupak” a jobb szememre és igaz, hogy rózsaszínesen, de már láttam. A bal szememet ismét csak figyeltem, hogy mi történik és jött a másik “kupak”. Az egész nem volt fél óra, semmi fájdalmat nem éreztem. Furcsa lehet, de nekem tetszett, a műtét fantasztikus élmény volt. Jött értem az asszisztens és láttam a szemeit, amit szemüveg nélkül alig láttam a műtét előtt. Rövid pihenés után mehettem is haza. Az úton a napfény nagyon zavart, de ez nem is csoda. Utána jöhetett a mindenre rácsodálkozás, hogy látok, hogy tudok olvasni stb. Fantasztikus volt. Másnap kontroll, ahol mindent olyannak talált a doktor úr, amilyennek lennie kell friss műtét után. Otthon minden orvosi utasítást betartottam, nagyon vigyázok a szemeimre azóta is. A látásom egy kincs számomra, és a műtéttel megváltozott az életem. Mindent látok: az apró pici betűket, a tűbe be tudom fűzni a cérnát szemüveg nélkül, amit szinte el se akartam hinni. Volt olyan, hogy reggel automatikusan nyúltam a szemüvegemért, de már feleslegesen!

A 2 hónapos kontroll vizsgálat szintén Debrecenben volt, ahol ismét figyelmesek, kedvesek voltak és rendben találtak mindent. Ekkor már a karomat díszítette egy tetoválás, amit büszkén mutattam meg a doktornőnek. Nagy örömmel csodálkozott rá és gyorsan le is fotózta.

Azt tudni kell, hogy van pár tetoválásom és mindnek van valami jelentése, nem csak egy dísz. Ilyen például a gyermekeim nevének kezdőbetűje a bal kezem középső ujján és eddigi életem legfájdalmasabb történése, Apukám elvesztése, ami valamilyen formába szintén helyet kapott a bal csuklómon. Úgy gondoltam, hogy mivel Apukám nagyon boldog lenne, ha tudná, hogy már nem vagyok szemüveges az Ő emlékére készült tetováláson keresztül “megmutatom” Neki azt a kis lencsét, ami ezt lehetővé tette, így került szintén a bal karomra egy trifokális műlencse, Fekete Borbála, tetováló művész jóvoltából.

Száz szónak is egy a vége, nem bántam meg, hogy belevágtam és azt, hogy a Budai Szemészeti Központot választottam. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Kérdése van? Bejelentkezne?

Kollégáink 24 órán belül felveszik Önnel a kapcsolatot!

Menü