A keratoconus egy progresszív szembetegség, amely számos embert érint hazánkban is. Kezelés hiányában súlyos következményeket okozhat, akár látásvesztéshez is vezethet. Bár a betegség pontos oka nem ismert, genetikai hajlam, környezeti tényezők és a szem dörzsölése is szerepet játszhat a kialakulásában.
Mi az a keratoconus?
A keratoconus egy olyan szembetegség, amely során a szaruhártya (cornea) lassan elvékonyodik és kúpos formát vesz fel. Ez a torzult alak a látás minőségének romlásához vezethet, mivel a fény nem megfelelően fókuszálódik a retinára. A deformált alak az elváltozás kezdeti időszakában módosítja a szembe jutó fénysugarak törését, ezzel homályos látást idéz elő, ugyan úgy mint a rövidlátás vagy a távollátás. Későbbi betegség szakaszban azonban már különbözik egyéb refrakciós hibák miatt kialakuló szembetegségektől. Nagyon jellemző, hogy a keratoconus előrehaladott stádiumában a látás javítása szemüveg, illetve sima lágy kontaktlencse segítségével nehézkes vagy lehetetlen. A keratoconus egyik vagy mindkét szemen is megjelenhet és gyakran már tinédzser-korban, illetve a huszadik életév betöltése után elkezdődik. A keratoconus progressziós betegség, előrehaladása évekig, illetve évtizedekig tart, majd lelassul vagy megáll. Az is lehetséges, hogy a jobb és bal szem különböző fokú károsodást szenved.
A keratoconus tünetei
- Homályos vagy torz látás
- Fokozott fényérzékenység
- Szellemképes látás (pl. kontúrok kettős megjelenése)
- Gyakori szemüvegcserére való igény, mivel a dioptria gyorsan változik
- Nehéz éjjeli látás, különösen vezetéskor
- Magas, folyamatosan növekvő cilinder dioptria
A keratoconus általában serdülőkorban vagy a húszas évek elején kezd kialakulni, és évtizedeken át fokozatosan romlik. Az előrehaladás gyorsasága egyénenként eltérő lehet.
A keratoconus okai és rizikótényezői
A betegség pontos oka nem teljesen tisztázott, de több tényező is hozzájárulhat a kialakulásához. Az egyik ilyen tényező a genetikai hajlam: a keratoconus gyakran fordul elő olyan családokban, ahol már diagnosztizálták a betegséget. Bizonyos környezeti tényezők is növelhetik a keratoconus kialakulásának kockázatát, ilyen lehet a szem folyamatos dörzsölése, például allergia miatt. Rizikó tényező lehet a szaruhártyában található kollagén rostok gyengülése, ami miatt a szövetek kevésbé képesek ellenállni a szem belső nyomásának. A keratoconus más betegségekkel is kacsolatot mutat: gyakrabban fordul elő olyan betegeknél, akik Down-szindrómával, Marfan-szindrómával vagy Ehlers-Danlos-szindrómával élnek.
A keratoconus diagnosztizálása
A betegség diagnosztizálására a következő szemészeti vizsgálatok szükségesek, például:
- Cornea topográfia: A szaruhártya felszínének feltérképezésére szolgál, és megmutatja az alakbeli eltéréseket.
- Pachymetria: A szaruhártya vastagságának mérése, amely segít kimutatni a cornea elvékonyodását.
- Refrakciós vizsgálatok: A fénytörési hibák mérésére, amelyek a keratoconus tüneteit kísérik.
A keratoconus kezelési lehetőségei
Cross-linking kezelés (CXL): az eljárás során riboflavint (B2-vitamin) csepegtetnek a szembe, majd UV-fénnyel kezelik a szaruhártyát. A kezelés célja a kollagén rostok erősítése, ezzel lassítva vagy megállítva a betegség előrehaladását. A kezelés a refrakciós hibát nem javítja.
Intracorneális gyűrűk beültetése: az intracorneális gyűrűk segíthetnek a szaruhártya alakjának részleges helyreállításában és a látás javításában.
Szaruhártya-transzplantáció: előrehaladott esetekben, amikor más kezelések már nem elegendőek, szaruhártya-átültetésre lehet szükség. A donor szaruhártya beültetésével a beteg látása jelentősen javulhat.
Sclerális kontaktlencse: a sclerális kontaktlencse egy speciális, nagy átmérőjű kemény kontaktlencse, amely a szaruhártyát teljesen lefedi, és a szem fehérjére (sclera) támaszkodik. Keratoconus esetén ez a lencse különösen hatékony, mert a szabálytalanul görbült szaruhártyát körbeveszi, és egyenletes felszínt hoz létre a látás javítása érdekében.