A retinaleválás egy nagyon komoly szemészeti állapot, ami súlyos vagy akár maradandó látáskárosodást okozhat, ezért sürgős beavatkozást igényel. Habár a modern sebészeti technikákkal az esetek többségében sikeresen kezelhető, a pontos kimenetel, a látásjavulás mértéke még így is bizonytalan, ami jelentős lelki terhet jelent a betegeknek. Továbbá, az is előfordulhat, hogy több műtétre is szükség van a probléma megoldásához.
A retinaleválás során a retina eltávolodik az alapjától. Ekkor károsodik a retina oxigén- és vérellátása. Minél tovább áll fenn ez az állapot, annál nagyobb az esélye a maradandó károsodásnak, látásvesztésnek az érintett szemen.
Mi okozhatja a retinaleválást?
„A retinaleválásnak számos típusa van, amelyek közül a leggyakoribb az, amikor a retina egy bizonyos pontján szakadás alakul ki. Ennek fő oka, hogy a szemgolyó belsejét kitöltő anyag (üvegtest) bizonyos okok miatt zsugorodni kezd, és a húzó hatás miatt kiszakít egy “területet” a retinán. Ezt követően a szakadáson keresztül folyadék áramlik a retina alatti térbe, és az elemeli a retinát. Trauma következtében is kialakulhat szakadás és egyéb ritkábban előforduló formái is léteznek a retinaleválásnak.” – magyarázza Dr. Nagymihály Attila, szemész szakorvos.
A retinaleválás tünetei
A retinaleválás gyakran hirtelen jelentkező, akut tünetekkel jár, de teljesen fájdalommentes, ezért sok esetben későn diagnosztizálják. A leggyakoribb figyelmeztető jelek közé tartoznak:
- Hirtelen megjelenő lebegő foltok, apró pöttyök a látómezőben
- Fényvillanások, szikralátás, főleg a periférián
- Homályos látás vagy látásvesztés
- Fokozatosan romló perifériás látás, „mintha lehúzták volna a függönyt”
Kik a leginkább veszélyeztetettek?
A retinaleválás kockázatát növelő tényezők közé tartozik:
- az öregedés (különösen a 60-70 éves korosztályban),
- a súlyos szemsérülések,
- a korábbi retinaleválás vagy ha előfordult már a családban,
- minimálisan, de a szürkehályog műtét,
- a közepes és nagyfokú rövidlátás,
- a zöldhályog műtét,
- a kontakt sportok,
- a balesetben szemsérülést szenvedők,
- a súlyos cukorbetegség,
- a koraszülöttség és
- a vírusfertőzések is növelhetik a kockázatot.
„Szeretném kiemelni, hogy közepes vagy nagyfokú rövidlátó várandós hölgyek természetes úton is szülhetnek, annak ellenére, hogy a “régi iskola” szerint ebben az esetben a császármetszés volt a preferált szülésvezetési mód. Nincs klinikai bizonyíték arra, hogy a spontán, hüvelyi úton történő szülés növelné a retinaleválás kockázatát.” – fűzi hozzá Dr. Nagymihály Attila.
Hogyan történik a diagnózis?
Nagyon fontos, hogy ha valaki észleli a fent említett tüneteket, azonnal forduljon szemészhez! A szemész pupillatágító szemcseppet fog alkalmazni a szemfenék vizsgálatához, hogy megállapíthassa, van-e eltérés a retina területén. A vizsgálatot szükség esetén ultrahanggal is kiegészíthetik.
Kezelési lehetőségek
„A levált retina helyreállítása a legbonyolultabb és legkomplexebb szemészeti műtéti feladatok közé tartozik. A kezelés kizárólag műtéti úton lehetséges, ám többféle módszer közül is választhatunk attól függően, hogy milyen típusú a retinaleválás. Napjainkban a leggyakoribb eljárás az ún. vitrectomia, amely során három ponton keresztül “jutunk be a szembe”. A műtét során olyan területeket is meg lehet vizsgálni, amit korábban nem láttunk, és el tudjuk dönteni, hogy milyen anyagot használjunk a retina “visszafektetésére”. Általában gázzal vagy szilikonolajjal töltjük fel a szemgolyó belsejét, amely nyomást fejt ki a retinára, és az visszafekszik az alapjára, remélve, hogy a sejtek regenerációja megtörténik és újra látni fog a páciens.” – mondja Dr. Nagymihály Attila.
A retinaleválás műtéti időzítése az egyik legnehezebb döntés a kezelési folyamatban. Általában a normál nappali munkarendben végzett műtétek kiegyensúlyozottabb eredményeket mutatnak, ezért, ha a leválás éjszakai ügyelet idején történik, az orvosok gyakran javasolják, hogy a páciens várjon inkább reggelig a műtéti beavatkozásra. Az ügyeletes orvos a retina sebésszel konzultálva több tényezőt mérlegel a műtét időzítésének meghatározásakor. Ilyen szempontok lehetnek például, hogy a leválás érinti-e a látóélesség központi területét (makulát), elérhető-e retina sebész, és hogy mennyi idő telt el a leválás óta.
A műtét után előfordulhat, hogy a páciens látása átmenetileg romlik a beavatkozás előtti állapothoz képest, illetve szúró, idegentest-érzés jelentkezhet a varratok miatt. Ezek a kellemetlenségek fájdalomcsillapítókkal enyhíthetők, de fontos felkészülni arra, hogy a betegnek több héten keresztül szemcseppet kell használnia. Bizonyos esetekben akár egy második műtétre is szükség lehet. Ezért érdemes tudni, hogy a beavatkozást követő hetekben kerülni kell a fizikai munkát és a sportolást, valamint az autóvezetést, és rendszeres kontrollvizsgálatokon kell részt venni.
„A gyógyulás körülbelül négy-hat hétig tart, de van akinél ez hosszabb időt vesz igénybe. A látás a műtétet követő hetekben-hónapokban javul, de a végleges eredményt nem lehet előre megmondani, mivel akár a műtét előtt, akár a műtétet követően kialakulhatnak olyan állapotok, szövődmények, amelyek befolyásolják a retina állapotát. Az, hogy a látás milyen mértékben javul és milyen látás várható hosszú távon attól függ, hogy a leválás milyen károsodást okozott a retina sejtjeiben, és azok hogyan fognak regenerálódni.” – zárja Dr. Nagymihály Attila